Biofilm a légkondicionáló berendezésekben
Miért érdekes a biofilm?
A biofilm a kocsonyára hasonlító, nyálkás anyag, melyet a nedves környezetben élő baktériumok képeznek maguk köré a túlélési és szaporodási esélyeik javítása céljából. A biofilm olyan biztonságos közeget nyújt a benne élő baktériumok számára, mely megvédi őket a kiszáradástól, az időszakos táplálékhiánytól és a legerősebb fertőtlenítő szereknek is ellenáll.
Biofilmek, minden nedves felületen előfordulnak, a medence falától, a klíma kondenztálcájáig. Szélsőséges körülmények között is képesek kialakulni és fennmaradni, a fagyos gleccserektől, a hévforrásokon át, az erősen savas, lúgos vagy sós vízben is. Méretük a mikroszkopikustól a fél méteres vastagságig terjedhet.
A biofilmek részei a táplálékláncnak és több helyen is hasznosítják őket az iparban, de az épületgépészeti rendszerekben, mint a vízhálózatban és a légkondicionálókban kialakult biofilmek, nagy kockázatot jelentenek az egészségünkre.
Biofilmek kialakulása légkondicionálókban
A hűtési üzemben folyamatosan termelődő kondenzvíz, a nedves felületeken megtapadó lebegő szennyeződések és a szinte törvényszerűen kialakuló pangó vizek miatt, rendszeres használat mellett, a biofilm kialakulása elkerülhetetlen a klímák belsejében.
Tervezési hibából és a felületi feszültségből adódó minimális mennyiségű pangó víz, szinte általánosnak mondható a klímák és fancoilok kondenztálcájában és hőcserélőjében. Az ilyen pangó vizek kis odafigyeléssel, viszonylag könnyen kiszáríthatóak, de a gyakran előforduló, kivitelezési hibából adódó, nagyobb mennyiségű pangó vizek, lehetőséget adnak a biofilm túlélésére, akár két hűtési szezon között is.
A biofilm veszélye
Az egészségünkre ártalmas baktériumok, így a Legionella és a Pseudomonas aeruginosa baktériumok is, számukra ideális feltételek mellett biofilmet képeznek. A biofilm akár pár nap alatt is elérheti a stacionárius fázisát, amelyben folyamatosan csírákat bocsájt ki magából. A folyamatosan képződő csírák, a ventilátor segítségével a helység levegőjébe juthatnak, illetve az épület homlokzatáról csöpögtetett kondenzvízzel a szabadba jutnak és tovább fertőzhetnek.
A kondenzvíz elvezető rendszer lassabb lefolyású részein dugulást okozhat a nyálkaképződés. A split klímáknál általánosan használt 16mm belső átmérőjű kondenzvíz elvezető csőben egy kisebb keresztmetszet csökkenés miatt is olyan felületi feszültség alakulhat ki, amitől a kondenzvíz nem tud szabadon távozni, ezért csöpögni fog a klíma beltéri egysége és megnő az aeroszol képződés lehetősége.
A fertőzési veszély mellet érdemes megemlíteni, hogy a baktériumok anyagcseretermékei révén a klímák kondenztálcájában elszaporodott biofilmek
kellemetlen szagokat árasztanak, amit a ventilátor szétterít a helységben.
A klímákban gyakran előforduló, biofilmképző Pseudomonas aeruginosa baktériumoknak például jellegzetes édeskés szaguk van.
A biofilmek ártalmatlanítása
A biofilmet a baktériumok által termelt, nyálka, az extracelluláris mátrix (EPS) tartja össze, ami rendkívül magas fertőtlenítőszer koncentrációnak is képes ellenállni, ezért a gyakran több milliméteres vastagságú biofilm ellen a fertőtlenítőszerek szinte teljesen hatástalanok maradnak.
Az ÁNTSZ által minden évben kiadott, Legionella kockázatcsökkentő módszertani levél ajánlása szerint a biofilmet csak mechanikai úton lehet eltávolítani, ezért megoldást, egy olyan alapos klímatisztítás mint a klíma mosás és az azt követő vegyszeres fertőtlenítés nyújthat.
Megelőzés
Kikapcsolt állapotban, a klímák és fancoilok zárt szerkezetéből adódóan a bennrekedt nedvesség csak rendkívül lassan szárad ki. A hűtési üzemek közötti ventilátoros leszárítás, jelentősen csökkenti a biofilm és a penész kialakulását.
Mivel a biofilm ellenáll a fertőtlenítő szereknek, a klíma fertőtlenítése önmagában elégtelen, a rendszeres klímatisztítás elengedhetetlen a biztonságos üzemeltetéshez. A tisztítások alkalmával, a megbontott burkolat lehetőséget ad az esetleges kivitelezési hibák feltárására és kijavítására.
Írta: Sipos Ákos, klímatisztítás specialista
Lektorálta: Dr. Maróti Gergely, Szegedi Biológiai Kutatóközpont, csoportvezető, tud. főmunkatárs